Térkép - Piski (Oraş Simeria)

Piski, 1890 és 1900 között Piskitelep, 1890-ig Piski vasúti telep (románul Simeria) város Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében, Dévától 8 km-re délkeletre a Maros bal partján.

* Ezt a nevet 1900-ig a mai Ópiski viselte!

1866-ban szentesi, hódmezővásárhelyi és csongrádi kubikusok munkájával kiépült az ún. déli vasút (Első Erdélyi Vasút) Dévától idáig tartó szakasza. Ekkor épült a későbbi település első épülete, a ma is álló állomás. Eleve vasúti csomópontnak szánták. 1868-ban nyitották meg a vasutat a forgalom előtt. 1869-ben megkezdték a vasúti műhelyek építését és felépítették a tizenhat házból álló ún. Kis Kolóniát (a mai Str. Aurel Vlaicu). 1870-ben adták át a Petrozsényig vezető vasútvonalat, amely jelentőségét a zsil-völgyi szénbányászat fellendülésének köszönhette. 1883-ra elkészült a vajdahunyadi szárnyvonal is.

Az új település Ópiski és Sárfalva községek területén, a Barcsay és a Csáky család földjein jött létre. Lakóinak többsége a második világháborúig a vasútnál, a vasúti műhelyekben és a rendezőpályaudvaron dolgozott. Zömük kezdetben német, cseh és olasz anyanyelvű volt, később az első lakosok elmagyarosodásával és újak beáramlásával túlnyomóan magyar többségűvé vált. (A vasúttársasági iskola német tannyelvét 1875-ben váltották föl magyarral.) 1873-ban emeletes házakból megépült az ún. Nagy Kolónia. Kereskedők is beköltöztek, kertes házakból utcasorok jöttek létre. 1869-től hetipiacot tartott. 1874-ben Dédácshoz csatolták, majd 1890-ben Piskitelep néven kisközséggé szervezték.

1884-ben államosították a vasutat, ami új lendületet adott a helység fejlődésének. Továbbfejlesztették a javítóműhelyet, kis altiszti lakótelepet építettek. 1885-ben gyógyszertár nyílt benne. 1886-ban megszervezték a római katolikus plébániát. 1887-ben itt építtetett magának nyaralót Lönhart Ferenc erdélyi püspök, akit 1898-ban itt is temettek el. 1886-ban iparosiskola létesült, 1911-ben pedig átadták a helyi kórházat.1900-ban az addigi Piskitelep megkapta Piski nevét, Piskit pedig Ópiskivé nevezték át.

A vasutasok 1920-ban sztrájkba léptek a román hatalom ellen. Ezután lakosságának többsége hamar lecserélődött, a magyar vasúti alkalmazottakat románok váltották fel. 1925-ben hozzácsatolták Dédácsot, amelyet az 1928 után az Ocskay-birtokból kisajátított területen kialakított száz új házhely fizikailag is összekötött a településsel. 1926–1930-ban átmenetileg járási központ is volt. 1933-ban utcai tüntetések zajlottak le az elektromos áram magas ára miatt. 1940-ben lakói közül 4800 volt munkás és iparos, 300 hivatalnok, 250 magánzó, 160 paraszt és négy szabad értelmiségi. Egy brit–amerikai légitámadás során 1944. június 2-án 150 bombát dobtak le rá. Hét helybeli meghalt, a vasúti szerelőműhely és a pályatest egy szakasza megsemmisült. Egyoldalú közlekedési csomópont jellege a II. világháború után szűnt meg, amikor megalapították a ma (2008) 540 főt foglalkoztató márványfeldolgozó üzemének elődjét. 1952-ben várossá nyilvánították. 1953 és 2006 között állami líceum működött benne. 1955–56-ban újabb háromszáz házhelyet osztottak ki a munkásoknak az egykori Ocskay-birtok területén. 1962 és 1992 között új blokkházas negyed épült a régi telep és Dédács között.